A húsvéti szent háromnap

2016.03.26 21:26

Tisztelt Honfitársaim!

Kedves Testvérek!

A HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP

 

NAGYCSÜTÖRTÖK: JÉZUS ÓRÁJA

A szertartás középpontjában Jézus áll és az „ő órája”. A kánai menyegzőn már szólt erről az óráról: „Asszony, a mi gondunk ez? Még nem jött el az én órám” (Jn. 2,4). Nagycsütörtök este az evangélium ezekkel a szavakkal kezdődik: „Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához (Jn. 13,1). Tudta, hogy mi fogja ezt az órát jellemezni : „Az emberfia a bűnösök kezére kerül” (Mt. 26,45), „ez az óra a sötétség hatalmáé” (Lk. 22,53). De nem hátrál meg: „Ezért jöttem a földre” - mondja. Tanítványai kezdetben nem is sejtik, hogy Jézus a végsőkig el akar menni. A nagycsütörtök esti vacsorán két jel ébreszti rá őket arra, hogy „utolsó” vacsorájuk ez Jézussal: a megtört kenyér és a nekik nyújtott kehely arra utal, hogy életét adja sokak üdvösségéért. „Ezentúl” tanítványainak is ezt kell cselekedniük az ő emlékezetére. A lábmosás után pedig ezt mondja tanítványainak: „Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”.

Az esti szertartás a legnagyobb csendben fejeződik be. Nem a megdöbbenés csendje, hanem a szilárd elhatározásé, hogy a végsőkig követjük Jézust.

A szertartás utáni imaóra a mi válaszunk Jézus szemrehányó szavaira : „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem?”

 

NAGYPÉNTEK

A nagypénteki szertartás eltér a megszokott formáktól, az egyházi év során nincs több ehhez hasonló felépítésű liturgia. Három részből áll, de ezek között nincsen szoros kapcsolat. Ugyanakkor felsejlik már egy kis fény, egy halovány húsvéti világosság, vagyis áthatja a reménység.

 

Jézus szenvedéstörténete Szent János szerint

 

A négy evangéliumi elbeszélés közül már a IV. századtól kezdve a Szent János evangéliuma szerinti   szenvedéstörténet hangzik el ezen a napon. Ebből hiányoznak azok az események, amelyek Jézus megalázottságát, gyengeségét hangsúlyozzák: a Getszemáni kertben Jézusra törő szomorúság és keserűség, Júdás áruló csókja, a tanítványok elmenekülése, a főtanács előtt folyó per, a főpap udvarában és a helytartóságon lezajló megalázó és fájdalmas események, a kereszt körül összegyűltek gúnyolódásai, a haldokló Jézus felkiáltása, a két lator személye és Júdás halála.

Ezzel szemben beszámol olyan eseményekről, amelyek teljességgel hiányoznak Máté, Márk és Lukács szövegéből. Ezek nem az összetört, megalázott Emberfiát mutatják be, hanem a szabad, fenséges, hatalommal rendelkező Jézust: méltósággal szól azokhoz, akik letartóztatására érkeznek, azután Annáshoz, aki a tanításáról faggatja. A helytartóval folytatott párbeszéd során sem egy megalázott és összetört ember válaszol Pilátus kérdéseire. A helytartó két alkalommal is a tömeg elé vezetteti Jézust a következő szavak kíséretében: „Íme, az ember!” és „Íme, a királyotok!” Szintén csak ez az evangélium említi, hogy Mária és János a kereszt mellett áll a Golgotán, valamint azt, hogy az egyik katona lándzsával átszúrta Jézus oldalát, ahonnan vér és víz folyt ki. Mindezek arra utalnak, hogy nem a halálé lesz a végső szó.

 

Az ünnepélyes, nagy egyetemes könyörgések. Jézus mint Mennyei Főpap

 

A nagypénteki szertartás során tíz egyetemes könyörgés hangzik fel. Imádkozunk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a hitetlenekért, a világi vezetőkért, a szenvedőkért. A könyörgések terjedelme és sokféle embert magába foglaló jellege arra utal, hogy Krisztus mennyei közbenjárásában reménykedünk: „Kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten fia... Együttérez gyöngeségeinkkel, hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt.” Egyben megfogalmazódik az a reménységünk, hogy nem a kereszté a végső szó.

 

Hódolat a szent kereszt előtt. Jézus, mint az Élet Fájának gyümölcse

 

A nagypénteki szertartás harmadik része a görög és a szír liturgiából maradt ránk. Ezek szívesen használnak „mutatósabb” jeleket. A „mutatósat” szó szerint érhetjük, mivel háromszor is felmutatjuk a lepellel borított és egyre jobban feltáruló keresztet az alábbi felszólítás és válasz, illetve ének kíséretében: „Íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága! - Jöjjetek hát keresztények, hódolattal hajtsunk térdet. Üdvöz légy, szent keresztfa.” És ezután következik a körmenet és a szent kereszt előtti hódolat.

 

NAGYSZOMBAT

„Keresztre feszítették, meghalt és eltemették.” Hitvallásunk ezen mondataihoz nem kell hit. A látható és megtapasztalható események világában maradunk. A kortársak igazolták ezeket az állításokat. A következő tételek elfogadásához azonban már a hit kell: „Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül.” Jézus sírba tétele után a tanítványok otthon maradnak, János magához veszi Máriát, az asszonyok hazatérnek. A szombati nyugalom ideje ez. Az Egyház tiszteletben tartja: nem szolgáltat ki semmilyen szentséget, a szenteltvíztartók üresek, az örökmécsesek nem égnek, az oltárokon nincsen semmiféle díszítés, a templomok harangjai is némák.

 

„Feltámadt a halottak közül.” Nem azt mondjuk a hitvallásban, hogy feltámadt a „sírjából”, hanem hogy a halottak közül. Az első ábrázolásokban Jézus nem a sírból kél fel, hanem a kárhozat helyéről viszi magával Ádámot, Évát és az igazak seregét a Mennyek felé. Kezében győzelmének fegyvere, a szent kereszt. A szertartás során felcsendül az ünnepi Alleluja, amelyet az angyal szava követ: „A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt. Feltámadt!”

 

A nagyheti szertartások rendje a Magyar Házban:

 

Virágvasárnap, március 20.

            Az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulásának emléknapja. Jézus szenvedéstörténetét olvassuk evangéliumra. Egyben megáldjuk a barkákat, a zöld ágakat. A szentmisék a szokásos rend    szerint délelőtt 10,30-kor és délután 18 órakor kezdődnek.

Nagycsütörtök, március 24.

            Megemlékezés az utolsó vacsoráról, az oltáriszentség megalapításáról. A szentmise 18 órakor kezdődik.

Nagypéntek, március 25.

            Ezen a napon a Magyar Házban nem lesz szertartás.

Nagyszombat, húsvét vigíliája, március 26.

            Tűzszentelés, vízszentelés, a keresztségi fogadalom megújítása, az Úr feltámadásának megünneplése. A szertartás 18 órakor kezdődik.

Húsvétvasárnap, március 27.

            A szentmisék a szokásos rend szerint délelőtt 10,30-kor és délután 18 órakor kezdődnek. A délelőtti szentmise után hagyományos ételszentelés.

Húsvéthétfő, március 28.

            A Magyar Házban nem lesz szentmise, a Hágai közösségben tartok húsvéti szentmisét.

 

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden honfitársamnak.

 

Brüsszel, 2016. március 26.                                                  

                                                                                                            Havas István

 

 

 

 

 

 

 

Vissza

© 2015 Minden jog fenntartva.

Powered by Webnode