Pilinszky János emlékest a Magyar Házban
2021.10.09 20:00
A bázeli és stuttgarti nyitány után októberben Brüsszelben és Prágában, novemberben Bécsben, Münchenben, Genfben és Rómában, decemberben pedig Londonban és Dublinban folytatódik a Pilinszky-centenárium diaszpórai programsorozata.
Zámbori Soma színművész és felesége, dr. Fazekas Rita mediátor közös este Pilinszky János versei és önéletrajzi írásai alapján "Mit válaszolna egy nagy költő a XXI. században egy mediátor kérdéseire?" címmel.
A rendezvény időpontja és helye: 2021. október 9, szombat, 20h, Magyar Ház, 123 rue de l'Arbre Bénit, 1050 Ixelles.
Gyöngyszemek Pilinszky Jánostól
“(...) az lenne a tökéletes vers, amiről senki nem tudná megmondani, ki írta, de mindenki úgy érezné, hogy róla szól, vagy hogy ő is írhatta volna.”
“A művészetben a művész az emberből, abból a meghasonlott lényből, aki szenved, akit szégyell, aki felemás, megpróbál újra egészet csinálni, megpróbálja összerakni, hogy tökéletes legyen. Én így írok. Ezért írok.”
“A szeretet több mint vérségi kötelék. A szeretet a másik gyengeségeinek felismerése. Amiért a magam energiáit mozgósítani tudom, még akkor is, ha önmagamat sem érzem különösképpen erősnek. A szeretet önmagunk meghaladása a másik ember érdekében.”
"Engem a barátság tartott életben. Én barátságra születtem. Nekem nagyon sok barátom volt és van, hála istennek, de nem is ez a döntő, én a barátoknál is fontosabbnak tartom a barátságot. Az egy emberi magatartás. Ezzel kell mindenkihez közeledni. A barátság atmoszférájában kell élni!”
“A szerelemben egyszerre egy lény megfoghatatlan módon annyira evidenssé válik létezésével, hogy nem kérdezzük többé: miért is létezik?”
“A vallást szüleinktől, az iskolától hagyományként kapjuk. De ez még nem a hit. Vagy legalábbis nem az igazi hit: válságos állapotokba, határhelyzetekbe juthatunk, amikor ez a hagyományos vallás elbizonytalanodik, meginog. Azt hiszem, hogy a vallásos embernek kétszer kell rátalálnia a hitre, megszilárdítani a hitét: először gyermeki ártatlansága idején - s nem azt mondom, hogy ez nem fontos, nagyon is fontos, ha újra rátalál az igazi hit révén, amelynek már egy személyes dráma gyümölcsének kell lennie. Ez a két hit, melyet gyermekkorában kap az ember, meg amelyikre személyes drámája során talál rá, megsemmisíti, ugyanakkor föl is erősíti egymást.”
